Hajnalban gyors reggeli, az autó leadása - problémamentes és gyors (tele tankkal!!), a járdázással és egy apróbb parkolási meghúzással (ami valszeg korábban is ott volt, csak nem vettük észre) nem foglalkoztak. Hála Etienne-nek aki hősiesen és hiba mentesen, tökéletesen végigvezette az utat (mialatt mi hősiesen Guinnesseket töltöttünk magunkba) - köszönjük!!

Utána reptér, majd hazafelé. Mielőtt elutaztunk Gyuri kérdezte visszafelé is egymás mellé vegye-e a jegyeket, jól döntöttünk, nem csak elviseltük egymást, hanem végig igazán élveztük is egymás társaságát.

Aztán megérkeztünk.

Röviden - jól előkészített (köszönjük Gyuri) remek, fárasztó út volt, autóval mentünk kb. 1300 km-t gyalogoltunk, bicikliztünk kb. 150 km-t. Minden hajnalban amikor írtam az itthoniaknak a blogot, áttekintve az előző napot, sehol sem éreztem úgy, hogy valamit másképp kellett volna csinálni, minden úgy és annyi volt jó, ahogy és amennyi történt. Tíz napba ennyi fért bele - nagyon jó volt!

Nekünk ami kimaradt - egy ír kávé egy pub-ban, egy dolmen és persze rengeteg táj, hegycsúcs és műemlék.

Az írek végtelenül kedvesek, segítőkészek, bár durva tájszólással, de elég jól beszélnek angolul, nagyon szeretnek enni, inni (ez meg is látszik rajtuk), mulatozni, kocsmákban tölteni az estéket, ott zenét hallgatni (=oda sem hallgatva üvöltözni), TV-t nézni, sportról, politikáról, nőkről/férfiakról órákon keresztül beszélgetni (=üvöltözni), barátkozni. Nagydarab lányok pedig szeretnek mértéktelenül inni, majd hordákba verődve férfiakra vadászni.

A táj és az épített emlékek fantasztikusak - aki tud menjen el, bár Írország nem olcsó, minden pénzt megér.

A blogírásról - nekem ez az első (valszeg utolsó is egyben) és nem könnyű mesterség. Minőségi blogot csinálni (nekem nem sikerült) pedig egészen biztosan külön művészet. Én a családoknak, barátoknak készítettem ezt az utazás közben naponta frissülő beszámolót, hogy tudják nem vesztünk el - megvagyunk! A technikai nehézségek mellett hajnalban, vagy késő este kiválogatni a képeket, némi szöveget írni hozzá fárasztó, de most jó visszanézni az eredményt, örülök ha nektek is, köszönöm a visszajelzéseket,

Persze rengeteg kép készült, most a nyugodt rendszerezés következik, igény esetén tudok hozzáférést biztosítani és az érdeklődőknek azt hiszem sokat tudunk mesélni, talán segíteni az utazás tervezéséhez és

NEKTEK IS JÓ UTAZÁST ÍRORSZÁGBAN!!!

A remek B&B szálláson végre lefényképeztem az igazi ír reggelit, sonka, kolbász, véres- és májas hurka - pazar ízű és mennyiségű (és megfelel a látványkonyha elvárásának is).

Kilkenny rendkívül gazdag látnivalókban, mi pedig már rendkívül fáradtak voltunk, így felültünk egy városnéző körjáratra,

Az úton készült vágatlan videóból (csak erős idegzetű, türelmes, nyugodt embereknek) talán kiderül, hogy a város lenyűgöző emlékekkel rendelkezik, de ott sem kolbászból fonják a kerítést, mert bizony szegényes házak is sorakoznak egymás után hosszú tömött sorokban, a Road Train elképesztően keskeny úton is el tud menni, a tájékoztató angol érthető és még sok más érdekes apróság.

A városnéző túrán kiválogattunk néhány helyet, amit utána gyalog is megnéztünk:

Egy hangulatos belvárosi pubot is meglátogattunk

Sajnos annak is eljött az ideje, hogy ajándékokat vásároljunk, persze itt is mindent eláraszt a bóvli, számomra megdöbbentő volt, hogy Aran szigetinek hirdetett teljesen gyapjúnak kinéző pulóverekről kiderült, hogy acrilból készültek, szóval vigyázat. Ugyanakkor figyelem, a reptéri Duty Freeben az EU tagállamokba utazóknak pl. a whiskey jóval drágább, mint a kinti boltokban.

A repülőtér mellett Swordban volt az utolsó két szállásunk, egymástól több kilométerre, de mindkét helyen ugyanazt az Old School House  pubot ajánlották búcsúestre. Nem is okoztak csalódást - a lányok meg hozták a szokásos formájukat.

Este fél 11-kor kezdett el játszani a zenekar, addigra már a hangulat a tetőfokára hágott, mindnenki beszélt, kiabált, csodálatos volt.

Jeleztétek, hogy a tánc videó fordítva látható - ez már remélhetőleg az élvezhető változat

Elbúcsúztunk remek apartmanunktól és amegszokott kellemes napsütésben elindultunk Cashel-be

A Rock of Cashel egy egészen csodálatos épületegyüttes 

Volt aki hiányolta, hogy ki a negyedik szereplő, hát tessék, a Picassa magától késztített párat belőlem:

Szállás - Kilkenny ,erről férfitársaimnak tudom mi jut az eszébe - a sör. Fura módon alig találtunk belőle, bár sok helyen kerestük. 30 ezres városka, tele műemlékekkel.

Sikerült az egyik templom árnyékában egy igazi futballmeccset is megnézni, a hangulat fergeteges és én a kék sárgáknak szurkoltam, úgy tűnt hiába. Egyébként a sport mindenütt jelen van, foci, lóverseny, hurdling - ha másképp nem, akkor a szinte az összes kocsmában megtalálható hatalmas kivetítőkön megy, függetlenül attól, hogy közben esetleg egy zenész erőlködik az eredeti ír népzenével.

Rögtön a kivétellel kell kezdenem, folytatódott a napos, szélmentes idő (legalább is délelőtt). A bőséges és finom reggeli (made by Nándi) után Killarney-ben, ebben a bájos és tipikus kisvárosban (13 ezer lakos) miután közösségi munkával legyőztük a mindenütt jelenlevő parkolóórák - bicikliket béreltünk.

Míg Inishmore-on elképesztő "Tanyabike"-okat kaptunk 10 euro/nap -ért, itt fantasztkus jó állapotú 27 sebességes gépeket béreltünk 15 euró/nap-ért (ár-érték arány általában működik). Az árakról - drágább mint Magyaroszaág, alapélelmiszerek  pl. 1 pint Guinness 4-6 euró kocsmában, 1,5  euro a mindenütt jelenlevőTescoban, a másik alapélelmiszer a Jamison whiskey kb. 40 euro a boltban, egy étkezés pub-ban 10- 15 euró. A szállásaink ára 15-30 euro /fo/éjszaka árban mozogtak.

Mindenütt (max. 20 km-es körben - saját becslés) található valamilyen rom, itt egy ferences kolostor romjait csodálhattuk meg.

Ezen a részen valóban minden elképesztően zöld, igazi esőerdőben (azt hittük, csak a trópuson létezhet) 100 %-os páratartalomban tekertünk, gombák, mohák, páfrányok között.

20 km-enként persze nem csak romok, hanem kastélyok (tobbszáz éves fű garantálva) is találhatók (belépők 3-10 euro), körülöttük a szőrős lábú lovak húzta turistákat szállító kocsikkal.

Persze a tehenek, juhok is segítenek a gyepek rendben tartásában 

Persze régebbi korokból itt maradt erődítményeket is felújítják, belépőt szednek, de figyelem furcsa módon a turista helyek környékén általában kávét,, forró csokit (lásd Etienne kezét) igen, de sört nem lehet kapni.

A vadon élő állatok is szelídek, őzek, gémek szaladgálnak a városi parkokban.

A város tipikus kisváros, a főutcán pub-ok, kisebb boltok sorakoznak.

Kifáradva, jót vacsoráztunk a remek apartmantunkban, majd elindultunk az esti programunkra, az ír táncestre - belépő 27,5 euró, de arra gondoltunk egyszer élünk.

Az előadás engem a lajosmizsei Tanyacsárda népi estjére emlékeztetett, azzal a különséggel, hogy itt nem zabáltatták meg a turistákat, viszont tömött buszokkal hozták, vitték a javarészt nyugdíjas korú nézőket az legkülönbözőbb országokból. 

Az előadás (ameddig le nem állítottak a jegybeszedők, próbáltam felvenni a táncosokat) rendesen megosztotta a társaságunkat, volt aki a negatívumokat (kifejezetten rossz zenészek, részben playback, semmi köze az autentikus népzenéhez stb.), volt aki inkább a pozitívumokat (átgondolti felépítés, kapcsolat a közönséggel, karizmatikus zenekar vezető, profi fiatal táncosok) emelte ki.

Ezen az etén is megpróbáltuk megoldani a világ problémáit, először egy autentikus pub-ban, majd otthon, de éjjel 2-re már ágyba is kerültünk, a végső megoldáshoz persze eljutottunk, ami mint tudjuk a 42 (Na  mi ez ???)

Az előző esti vidám zenehallgatás után kissé törődötten ébredtünk a tágasnak nem nevezhető szobánkban és Nándi remek reggelit csapott össze nekünk a konyhában sertepertélő lányok között.

A nap a világ egyik legtöbbet fényképezett természeti csodájáról a Mohair- sziklákról szólt. Az ismét csodás időben megnéztük a tenger felől hajóról:

Majd egy jó 11 km-es gyalogtúra keretében felülről. Persze mi is megszámlálhatalan képet csináltunk, miközben a szédítő sziklaperemen a többi turista között egyensúlyoztunk.

Az alábbi kép félrevezető, valójában Etienne a bottal nem segíti Nándit, hanem veri a kezét, hogy engedje már el a sziklaperemet, de végül Nándi - hála az egészséges étkezésének és a kondiciójának, kicsit megviselten, de visszakapaszkodott a sziklára.

Nem is érdemes megpróbálni több képben visszaadni a hely varázsát, úgysem sikerül - el kell menni.

Innen már az igazi zöld és helyenként vadromantikus ír tájon autróztunk Killerney-be, ahol elfoglaltuk luxuslakosztályunkat, ahol még arra is volt lehetőség, hogy a horkolásom miatt a fiúk kirekesszenek, azaz elkülönítsenek egy külön szobába.

Az biztos, hogy Inishmore mindannyiunkban mély nyomot hagyott. Nem csak a domb tetején álló pazarul felszerelt sárga házban a szállás, a fejedelmi reggeli, hanem a nagy szélben biciklitúra keretében megismert kopár sziget, az elgondolkoztató történelmi emlékek, a festői sziklákat ostromló és romboló tenger. Időhiányában kevesebb kommenttel a képek ömlesztve (persze sokkal több és jobb is készült majd később).

Biciklire pattantunk és persze a hosszabb úton, szembeszélben, (Nándi váltóhasználat nélkül !!!) jártuk be a szigetet.

A kopár sziget, a fantaszikus ősi erőd a másik és a köztük vezető út fantaszikus élmény volt. Közben megnéztünk egyéb érdekességeket is, érdekes, hogyí a katolikus egyház teljesen az ősi ír (gael) nyelvet használja.

Ez pedig már a Burren. ---

A szállodánk:

A vacsorám, mellette az Etienné, gluténmentes :

A visszaút a szárazföldre hányásmentesen történt és a ragyogó napsütésben (figyelem, tapasztalatunk szerint  Írországban folyton süt a nap), gyönyörű tengerparti úton Galway újbóli érintésével a holdbéli tájra emlékeztető Burren szélén bejutottunk Doolinba, az ír népzene egyik centrumába, ahol remek szállást (két emeletes ágy egy szobában) találtunk. Az egyik kocsmában megismerkedtünk az ausztrál perthi Oroszlánszívű Lion-nal (by Etienne) és amazontermészetű feleségével, akiket Etienne gyorsan meg is hívott Budapestre. Az est további részéet és sajnos a zenekarokat is (egytől -egyig) felejtsük el.

Hihetetlen szerencsénk van az időjárással, ugyan minden nap esett, általában keveset, közben pedig sokat sütött a nap, igaz néha (mindig) elég brutálisan fúj a szél.

Jeleztétek (köszönöm), hogy az előző napi videót nem lehet látni, itt a javítás - remélem ez már működik.

Búcsúként a másik szállásról - a klotyó a folyosón, a reggeli a szobában, tálcán.

A hétfői reggeli csúcsforgalomban indultunk nyugatra (a térképen látszik az előző napi északi kirándulás útvonala is), 

A középső lápvidéken ipari méretekben hasznosítják a tőzeget, komoly természet átalakítás folyik. Ezek nem agyagtéglák, hanem a hőerőművek fűtőanyaga.

A keskeny utakon megérkeztünk Clonmacnoise fantasztiku monostorához. 

Gizi GPS-ünk és Etienne biztos vezetésével a szűk utakon Galway kicsit turistás, de nyüzsgő forgatagába értünk ahol éppen csak "beleszippantottunk" a  tengermelletti kisváros hangulatába.

Galway-ből az út luxusvillák között a tengerparton vezet és éppen arról beszélgettünk, milyen gazdag ez az ország, amikor  a táj egyre kopárabbá, kövesbbé és szomorúbbá vált, a házak pedig egyre szegényesebbek lettek. 

Rossevealből a komp a hullámos (viharos??) tengeren 45 perc alatt vitt ki Inishmore-ba, a legnagyobb Aron szigetre, ahol a fantasztikus fekvésű és felszereltségű szállás elfoglalása után a helyi kocsmában pikk dámáztunk éjfélig.

A terv az volt,  hogy kérésemnek és az eredeti koncepciónak megfelelően közösségivé alakítjuk a blogot, mások képei, értékes versei (!!!), gondolatai is belekerülnek ide, megmutatva a közösség erejét! Ehelyett ki-ki a játék eredményétől függően sugározva, vagy magába roskadtan, de jókat röhögve ért haza a metsző szélben. Közben arról győzködtük egymást, hogy ekkora szélben másnap lehet/nem lehet biciklizni.

Dublintól északra kb. 40 km-t autóztunk, az időben pedig mintegy 5200 évet mentünk vissza amikor reggel Newgrange-be utaztunk. A gyönyörű modern Visitor Center-ből elöször a névadó kamrasírhoz vittek autóbusszal. 

A sír körbejárása és a táj megcsodálása után bementünk a sírkamrába, ahol a napfény decemberi viselkedésének demonstrálását láthattuk.

A busz visszavitt a központba, ahonnan a másik - számomra még érdekesebb egyyütteshez a Knowth-hoz mentünk át. Itt a süvöltő szélben egy fantasztikusan szépen és érdekesen beszélő idegenvezető mesélt egy órán keresztül az elképesztő múltról.

 A múzeumot is megnéztük, megérte a 4 óra amit itt töltöttünk. Visszamentünk Dublinba, ahol a Kastéllyal kezdtünk, A város belső része elég kicsi, így gyalog bejárható, persze azért minden alkalommal sikerült jó pár kilométert gyalogolni a hol zuhogó, hol szemerkélő esőben.

Majd városnézés közben a monumentális Christ Church-székesegyház

Majd a híres Szent Patrik székesegyház, ahol sikerült egy orgonahangversenyt meghallgatni

A sok kultúrprogram közben persze elfáradtunk amit a Temple negyed hangulatos kocsmáiban pihentünk ki.

A Jenga végül 32 emeletnél dőlt le!

Több helyet is bejártunk, végül a napot a Celt Pub-ban fejeztük be, ahol fergeteges hangulatban vettem fel az alábbi videót - remélem sikerült megosztanom - ha nem jelezzétek.

Ragyogó napsütés, hétvégére kirajzó autók tömege, barátkozás és küzdelem a bérelt Opel Insignia 2.5 Diesel remek, de néha makacs és önfejű GPS-ével.

A keskeny kanyargos hegy utakon keresztül, sárgába borult tájon, zöld legelők, birkák és lihegő kerékpárosok között haladtunk Glendalough-ba 

A kozépkori épületegyüttes természetesen és jogosan óriási turistalátványosság, a közelben a Két Tó Völgyében pedig a remekül kitáblázott turistautak széles választékban biztosítják azt, hogy mindenki teljesen le tudja magát fárasztani és utána megjutalmazza magát valamelyik étteremben. De nagyon megéri, varázslatos a táj, a láp, a kilátás.

Lábadozóként csak kb. 10 km-es túrát vállaltam, a többiek bezzeg egy hosszabb fárasztó, emelkedőkkel teli ösvényt választottak, ami láthatóan kifárasztotta őket.

Innen a tengerparti Wicklowba mentünk, megismerkedtünk az ír fish and chip-szel, illetve az ír grillcsirkével, ami a tenger közelsége ellenére nem halízű.

Tengerparton kanyargó mellékutakon keresztül felfedeztük az ír "tanyavilágot" - szétszórt kúriajellegű elegáns nagy épületek körül rendezett földművelés vagy állattartás.

Út közben átmentünk a dubliniak egyik kedvelt kirándulóhelyére is.

Éjfél körül ,mindnnyian fáradtan zuhantunk az ágyba (állítölag még a másik horkolása sem zavart senkit).

SAJNOS MOST JÖVÖK RÁ, A BLOGIRÁS IDŐIGÉNYES - EZ A MINŐSÉGEN IS MEGLÁTSZIK :-))

Még nem írtam sohasem blogot, tehát kellő lámpalázzal és különböző technikai problémákkal küszködve kezdek hozzá ....

Indulás reggel Budapest, majd Győr, onnan Pozsony (köszönjük Pisti), a gyönyörű reptérről indult a repülő 

Három órás repülőút után

és persze ami fogadott, persze az eső ....

meg furcsa módon szinte minden narancssárga, a feliratok pedig kétnyelvűek. Még a kiválasztott autóbérlő társaság is narancsasárga (véletlen???). A vállalkozó kedvű sofőrők (Gyuri és Etienne) nem félnek a balra hajts-tól ...

Etienne és a beépített GPS biztos kezekkel vezette az autót a csúcsforgalomban az egyik szállásra, ahol a fiatal Gyuri és Nándi éppen elfért - úgy tudom, Nándi volt felül..

a mi szobánk ehhez képest fejedelmi volt, fel sem merem rakni. Viszont utána városnézés a szemerkélő, néha zuhogó esőben, ahol különböző kulturális programokat csináltunk, Trinity College stb, utána nagy alvás