Ragyogó napsütés, hétvégére kirajzó autók tömege, barátkozás és küzdelem a bérelt Opel Insignia 2.5 Diesel remek, de néha makacs és önfejű GPS-ével.

A keskeny kanyargos hegy utakon keresztül, sárgába borult tájon, zöld legelők, birkák és lihegő kerékpárosok között haladtunk Glendalough-ba 

A kozépkori épületegyüttes természetesen és jogosan óriási turistalátványosság, a közelben a Két Tó Völgyében pedig a remekül kitáblázott turistautak széles választékban biztosítják azt, hogy mindenki teljesen le tudja magát fárasztani és utána megjutalmazza magát valamelyik étteremben. De nagyon megéri, varázslatos a táj, a láp, a kilátás.

Lábadozóként csak kb. 10 km-es túrát vállaltam, a többiek bezzeg egy hosszabb fárasztó, emelkedőkkel teli ösvényt választottak, ami láthatóan kifárasztotta őket.

Innen a tengerparti Wicklowba mentünk, megismerkedtünk az ír fish and chip-szel, illetve az ír grillcsirkével, ami a tenger közelsége ellenére nem halízű.

Tengerparton kanyargó mellékutakon keresztül felfedeztük az ír "tanyavilágot" - szétszórt kúriajellegű elegáns nagy épületek körül rendezett földművelés vagy állattartás.

Út közben átmentünk a dubliniak egyik kedvelt kirándulóhelyére is.

Éjfél körül ,mindnnyian fáradtan zuhantunk az ágyba (állítölag még a másik horkolása sem zavart senkit).

SAJNOS MOST JÖVÖK RÁ, A BLOGIRÁS IDŐIGÉNYES - EZ A MINŐSÉGEN IS MEGLÁTSZIK :-))