Rögtön a kivétellel kell kezdenem, folytatódott a napos, szélmentes idő (legalább is délelőtt). A bőséges és finom reggeli (made by Nándi) után Killarney-ben, ebben a bájos és tipikus kisvárosban (13 ezer lakos) miután közösségi munkával legyőztük a mindenütt jelenlevő parkolóórák - bicikliket béreltünk.

Míg Inishmore-on elképesztő "Tanyabike"-okat kaptunk 10 euro/nap -ért, itt fantasztkus jó állapotú 27 sebességes gépeket béreltünk 15 euró/nap-ért (ár-érték arány általában működik). Az árakról - drágább mint Magyaroszaág, alapélelmiszerek  pl. 1 pint Guinness 4-6 euró kocsmában, 1,5  euro a mindenütt jelenlevőTescoban, a másik alapélelmiszer a Jamison whiskey kb. 40 euro a boltban, egy étkezés pub-ban 10- 15 euró. A szállásaink ára 15-30 euro /fo/éjszaka árban mozogtak.

Mindenütt (max. 20 km-es körben - saját becslés) található valamilyen rom, itt egy ferences kolostor romjait csodálhattuk meg.

Ezen a részen valóban minden elképesztően zöld, igazi esőerdőben (azt hittük, csak a trópuson létezhet) 100 %-os páratartalomban tekertünk, gombák, mohák, páfrányok között.

20 km-enként persze nem csak romok, hanem kastélyok (tobbszáz éves fű garantálva) is találhatók (belépők 3-10 euro), körülöttük a szőrős lábú lovak húzta turistákat szállító kocsikkal.

Persze a tehenek, juhok is segítenek a gyepek rendben tartásában 

Persze régebbi korokból itt maradt erődítményeket is felújítják, belépőt szednek, de figyelem furcsa módon a turista helyek környékén általában kávét,, forró csokit (lásd Etienne kezét) igen, de sört nem lehet kapni.

A vadon élő állatok is szelídek, őzek, gémek szaladgálnak a városi parkokban.

A város tipikus kisváros, a főutcán pub-ok, kisebb boltok sorakoznak.

Kifáradva, jót vacsoráztunk a remek apartmantunkban, majd elindultunk az esti programunkra, az ír táncestre - belépő 27,5 euró, de arra gondoltunk egyszer élünk.

Az előadás engem a lajosmizsei Tanyacsárda népi estjére emlékeztetett, azzal a különséggel, hogy itt nem zabáltatták meg a turistákat, viszont tömött buszokkal hozták, vitték a javarészt nyugdíjas korú nézőket az legkülönbözőbb országokból. 

Az előadás (ameddig le nem állítottak a jegybeszedők, próbáltam felvenni a táncosokat) rendesen megosztotta a társaságunkat, volt aki a negatívumokat (kifejezetten rossz zenészek, részben playback, semmi köze az autentikus népzenéhez stb.), volt aki inkább a pozitívumokat (átgondolti felépítés, kapcsolat a közönséggel, karizmatikus zenekar vezető, profi fiatal táncosok) emelte ki.

Ezen az etén is megpróbáltuk megoldani a világ problémáit, először egy autentikus pub-ban, majd otthon, de éjjel 2-re már ágyba is kerültünk, a végső megoldáshoz persze eljutottunk, ami mint tudjuk a 42 (Na  mi ez ???)