Az előző esti vidám zenehallgatás után kissé törődötten ébredtünk a tágasnak nem nevezhető szobánkban és Nándi remek reggelit csapott össze nekünk a konyhában sertepertélő lányok között.

A nap a világ egyik legtöbbet fényképezett természeti csodájáról a Mohair- sziklákról szólt. Az ismét csodás időben megnéztük a tenger felől hajóról:

Majd egy jó 11 km-es gyalogtúra keretében felülről. Persze mi is megszámlálhatalan képet csináltunk, miközben a szédítő sziklaperemen a többi turista között egyensúlyoztunk.

Az alábbi kép félrevezető, valójában Etienne a bottal nem segíti Nándit, hanem veri a kezét, hogy engedje már el a sziklaperemet, de végül Nándi - hála az egészséges étkezésének és a kondiciójának, kicsit megviselten, de visszakapaszkodott a sziklára.

Nem is érdemes megpróbálni több képben visszaadni a hely varázsát, úgysem sikerül - el kell menni.

Innen már az igazi zöld és helyenként vadromantikus ír tájon autróztunk Killerney-be, ahol elfoglaltuk luxuslakosztályunkat, ahol még arra is volt lehetőség, hogy a horkolásom miatt a fiúk kirekesszenek, azaz elkülönítsenek egy külön szobába.